* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 315.22 KB | |
| 2012-02-09 14:56:08 | |
 | |||||||
Nyilvános  422 | 1939 | Rövid leírás | Teljes leírás (14.04 KB) | Gépiparisták Nagykanizsán Emléknap 2. sz. szervezési körlevél Preambulum. A nagykanizsai gépipariban végzettek osztálytalálkozói és spontán találkozásai során évek óta visszatérő téma a technikum emlékének megörökítése, az itt végzettek találkozójának igénye. A végzett osztályok közül többen tartják a kapcsolatot egymással, az 1950/54/A osztály már az 57. évi találkozóját tartotta az idén. Erre alapozva alulírottak Szervező Bizottságot (SZB) alkotva kísérletet teszünk a kanizsai gépiparisták találkozójának megszervezésére. (A SZB nyitott, annak munkájába a végzett „öregdiákok” közül bárki bekapcsolódhat.) Ezt a felhívást azzal a szándékkal adjuk ki, hogy tájékoztassunk benneteket az eddigi előkészületekről, felmérjük a találkozási igény támogatottságát és a megvalósítás realitását. Tudatában vagyunk annak, hogy ez a kezdemény (is) megkésett, de még látjuk a megvalósítás esélyét, ha valóban elegen akarjuk. Adatok. 1950-ben, a felszámolt Piarista Gimnázium helyén három párhuzamos (A, B, C) osztállyal, mintegy 120 tanulóval hozták létre a Gépipari Technikumot. Ez az évfolyam 1954-ben érettségizett. 1951 és 1956 között még két évfolyam fejezte be tanulmányait, ők, 1955-ben és 1956-ban érettségiztek, összesen kb. 220-an. Az utolsó évfolyamot az 1954/55-ös tanévben indították, 1956 őszén a technikum megszűnt; a tanulókat Pécsre, Salgótarjánba, Esztergomba és Vácra irányították. Kb. 160-an lehetnek, akik tehát csak három, illetve két évig tanultak itt. 1952 és 1957 között esti tagozat is működött, kb. 40 hallgatóval. A technikumban érettségizettek száma 320-ra, a részben itt tanulóké 160-ra, a levelező tagozaton tanulóké 40-re becsülhető. Kanizsához elsősorban az itt végzettek kötődnek, ezek az évfolyamok rendszeresen találkoznak Kanizsán. A még életben lévők száma 150-180 főre becsülhető. Javaslatunk ezeket a kiinduló adatokat veszi alapul. A végzett és a „csonka” osztályok: Nappali évfolyamok: 1950/54/A 1950/54/B 1950/54/C 1951/55/A 1951/55/B 1951/55/C 1952/56/A 1952/56/B 1952/56/C 1952/56/D* 1953/56/A** 1953/56/B*** 1954/56**** 1954/56***** ? (Magyarázat: * Három évet Kisvárdán végeztek. ** Pécsett érettségiztek *** Vácott érettségiztek. **** Salgótarjánban érettségiztek. *****Esztergomban érettségiztek.) Esti évfolyamok: 1952/53 ? 1954/55 1953/57 Az önkormányzat támogatása A város korábbi vezetése nem mutatott érdeklődést a technikum múltja, az itt végzők alkotásai, szellemi teljesítményei iránt; a neves kanizsai „iskolaváros” életéből — a számtalan átalakulás során — szinte törölték a technikumi éveket, pedig hozzátartozik a város, az itteni iskolák történetéhez. Azt a fontos tanulságot hordozza, hogy politikai elnyomás és önkényuralom alatt is lehet emberül, a hazánkhoz hűen élni és alkotni, ha vannak elszánt tanítók, akik az „ahogy lehet” szellemében önzetlenül dolgoznak a jövőért. A mostani városvezetés fontos célkitűzésének tekinti a Kanizsán végzettek szellemi örökségének és energiájának hasznosítását a város fejlesztésében. Mivel ebbe a törekvésbe illeszkedik a mi kezdeményünk, a városvezetés felkarolta azt. Ezáltal teljesülhetne az itt végzett, még élő diákok régi vágya, hogy a Gépipari Technikum a város kultúrtörténetének részeként el- és közismert legyen; az alapító tanárok és (szak)oktatók emléke megörökítésre kerüljön. Fontos lenne ezért, hogy alkotásaink (könyvek, rólunk szóló kiadványok, festmények, hobbi-gyűjtemények, találmányaink leírásai, stb.) kiállításra, illetve azok egyes darabjai az önkormányzatnak, illetve a kanizsai könyvtárnak dedikálva felajánlásra, átadásra kerüljenek. Kezdeményünket ismertettük Cseresnyés Péter polgármester úrral, aki biztosított bennünket támogatásáról, s ügyintézőt... |
