* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 818.01 KB | |
| 2010-11-14 15:30:10 | |
 | |||||||
Nyilvános  590 | 1422 | Pécs, 2007. dec. 7. | Kedves Judit! Megkaptam Édesapádról írt könyvedet, és le sem tudtam tenni, míg végig nem olvastam. (Én ezt most, hogy egyedül vagyok, megtehetem.) Eddig is nagyon tiszteltem a tanítókat, úgy éreztem, hogy ők nehezebb munkát végeznek, mint mi tanárok, de most még jobban tisztelem. Emlékszem azokra az évekre: még mi is azzal a tudattal mentünk az egyetemre, hogy ki tudja, hány évig leszünk állástalan diplomások. Aztán nekünk valamivel könnyebben kezdődött a pályánk, a 40-es évek elején, az országrészek visszacsatolása következtében könnyebb volt álláshoz jutni. De nekünk is megvolt a magunk küzdelme, míg összeházasodhattunk és fel tudtuk nevelni a négy lányunkat. Most én is próbálom megírni a visszaemlékezéseimet a gyerekek és az unokák számára; együtt kezdtük el, de csak az érettségiig jutottunk, Ő közben itthagyott minket. Még egyszer végignéztem a fényképeinket, de a nagyításokat nem találtam, csak ezeket a kis másolatokat. Pedig határozottan emlékszem arra a képre, amelyen Édesapád áll egy kis diák felé hajolva. Biztosan megvan valakinek. Ha nem találod meg, megpróbálom a negatívokat is végigböngészni, bár ez most, hogy nekem is rossz a szemem, nehezen megy. Még egyszer köszönöm a könyvet. Így még jobban megértem, hogy Járosi Márton mindig Édesapádat említette először, ha régi iskolájáról emlékezett. Kívánok Neked és testvéreidnek szép karácsonyt és sok sikert az új évben. Szeretettel Mária néni |
