Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)

 
340.88 KB
2010-11-08 15:26:21
 
 

application/pdf
Nyilvános Nyilvános
551
2060
Rövid leírás | Teljes leírás (8.86 KB)

Emlékezés.
1950.szeptember 1-én új iskola kezdte meg működését Nagykanizsán, a volt Piarista Gimnázium területén és épületeiben.
A 13.sz. Ált. Gépészeti Technikum közel 110 növendéke mint "ifjú Robinsonok" - ahogy Vértes Imre műhelyfőnök megfogalmazta -fogtak hozzá az új iskolatípus kialakításához új tanáraik irányítása mellett. A cél távoli, de ígéretes volt, hogy az ipar részére közép- később felsőiskolai szintű oktatási intézmény alakuljon ki. A tanévnyitót tartó Breznay László igazgató Nagykanizsáról és a környező falvakból részben önként jelentkezett, nagyobb részt átirányított tanulóknak csillantotta meg a jövő képét többszörösen hangsúlyozva a "kezdeti nehézségek" sokaságát.
Egy borzalmas világégés közös nyomorultjaiként kiváló pedagógusok és nyúlszívű diákok együtt hordták az asztalokat, a székeket az osztálytermekbe és a satupadokat, lakatosszerszámokat föl a műhelyépületbe az ideiglenes raktárként használt tornateremből. Az első tantermi órák nagyon furcsa tükörképet adtak a diákok felkészültségéről. Az egy tanerős összevont osztályok és a városi iskolák adta lehetőségek óriási különbözősége a hiányok pótlásáig az új tanterv szerinti oktatást nem tette lehetővé. A mindkét oldali közös erőfeszítésnek köszönhetően november tájékán nyílt lehetőség a technikumi tananyag tanítására. Borsfay Géza 1./A
Dr. Buvári András 1./B
Atlasz Ilona 1./C osztályfőnököknek nem csupán
tanárokként, hanem szülőkként is a tanulók mellé kellett állni, hogy megakadályozzák a nagy leterhelés miatti lemorzsolódást.
Az első sikerélmények a műhelyekben születtek: a hossznyújtás, az S-nyújtás, majd pedig az U-vas reszelése során. A műhelyfőnök és segítői az oktatók minden alkalomra valami kis újdonságot találtak ki, melyek közelebb vitték a tanulókat az anyagok, munkafolyamatok megismeréséhez, a rendszeretet kialakításához. Lassan, de folyamatosan gazdagodott a műhely az asztali fúrógépekkel, mérőeszközökkel, szemléltető táblákkal, újabb szerszámokkal. Kialakításra került a hegesztő- és kovácsműhely. A fémmegmunkáló szerszámgépek egy része újként érkezett, másik része úgy, hogy "SELEJT" irány Nagykanizsa. Ezeket az oktatók irányításával a diákok délutáni szabadidőben szétszerelték, letisztították, kijavították és összerakták. A tanulókban így a gyakorlatban előbb rögződött a gépek szerkezete és működése, mint az elméleti anyagból való elsajátítása. Az első évfolyamot követőek évről-évre
komplettebb iskolát és műhelyeket, fizikai és kémiai előadót találtak.
A tanterv szerinti képzés mellett szakmai és kulturális önképzőkörök, valamint a sportágak széles köre kínálta magát a diákoknak. Elméleti, szakmai dolgozatok és gyakorlati munkák eredményessége hívta fel a város és az ország figyelmét a nagykanizsai Gépipari Technikumra. Színjátszók, táncosok és szavalók csoportjai mellett ez iskolának még fúvószenekara is volt. (Vezetője: Stephán Rudolf). A technikum kézilabda-csapata az Országos Középiskolai Bajnokság második helyezettjeként tért haza. A városban a legjobbak közé küzdötték fel magukat a kosárlabdázók, a röplabdázók és az atlétizálók is. A város középiskolái között kialakult versengésben számos területen a Gépipari Technikum került az első helyre, és ilyenkor mindig felcsendült az induló:
"Huszonegy, huszonkettő, huszonhárom,
Géptechnikus, a legelső e világon.
Hogyha megy, hogyha megy a randevúra,
randevúja olyan pontos mint az óra.
Eredj haza gimnazista tanulni,
ha nem akarsz holnap reggel bezúgni!
Eredj haza magolónak,
nem való vagy udvarlónak!
Géptechnikus a legelső s világon!..."
Az évek folyamán ez iskola elnevezése a szakosodásnak
megfelelően változott:
1951. szeptember. 20.sz, Kohó és Gépipari Technikum
nappali tagozat
1952. február. 20.sz. Gépipari Technikum
Vegyesgépgyártó tagozat (jármű és vegyigépgyártó)
...

Insert failed. Could not insert session data.